Miért télen van influenza?
“Az influenzáról még mindig téves elképzelések élnek az emberekben, pedig tudjuk, hogy az influenza járványokat védőoltással nem lehet hatékonyan megelőzni, viszont a D-vitamin hatásos védekezést jelenthet.” Szendi Gábor egy igen hasznos cikket írt néhány éve Természetgyógyász Magazin számára, s a benne megfogalmazottak máig aktuálisak…
Hope-Simpson szerint az influenza kitörése szoros kapcsolatban van az UV sugárzás lecsökkenésével, hiszen a 30. szélességi fok fölött mindig télen tör ki, amikor a legrövidebbek a nappalok, ill. a trópusokon mindig esős évszakban (Hope-Simpson, 1981). Hope-Simpson elmélete nem volt népszerű, mert a virológusok (virológia: vírustan) és epidemiológusok (epidemiológia. járványtan) ragaszkodnak a személyről személyre terjedés elméletéhez, ill. a madarak és sertések szerepéhez a vírustípusok “kitenyésztésében”. A két teória azonban nem mond feltételen egymásnak ellent, hiszen az influenza származhat sertésközvetítéssel a madaraktól, azonban a lappangó vírus elmélet jobban magyarázza a járványok visszatérő jellegét.
Az influenza D-vitamin elmélete
Az elmélet egészen napjainkig halott teória volt, mígnem John Cannell, a D-vitamin tanács elnöke 2005-ben meg nem tapasztalta a kórházban, ahol dolgozott, hogy a járvány csak az ő pácienseit kerülte el, akik folyamatosan nagy adag D-vitaminpótlásban részesültek. E megfigyelésből született meg az influenza D-vitamin elmélete. Ez teljes mértékben összhangban van Hope-Simpson elméletével. Eszerint a szezonális UV sugárzás erejének lecsökkenése ősszel véget vet a népességben a D-vitamin szintézisnek! Ettől kezdve a népességben folyamatosan csökken a D-vitaminszint. Amikor a tél folyamán ez egy kritikus szint alá csökken, akkor tör ki az influenzajárvány (Cannell és mtsi., 2008). A trópusokon az esős évszak alatt az itt élőkben ugyancsak lecsökken a D-vitaminszint.
Mi a D-vitamin?
A D-vitamin valójában egy hormon, amely fontos szerepet játszik az immun-folyamatokban is. Alacsony szintje csökkenti a veleszületett immunitás részeként működő mikrobaellenes fehérjerendszer működését.
A szezonalitás ellen szól az, hogy az 1918-as spanyol influenza “nem tartotta be a szabályokat” (nem télen vagy ősszel tört ki). Ennek két magyarázata lehetséges. Az egyik, hogy az olyan új vírusvariások, melyekkel szemben nincs a népességben kialakult védelem, sokkal hamarabb áttörik a veleszületett védelmi vonalakat. A másik -kiegészítő- magyarázat az influenza világjárványok időzítésével kapcsolatos.
Több szerző felvetette, hogy a világjárványok 85%-ban egybeesnek a 11 éves ciklust mutató napfolttevékenység fokozódásával. Ilyen időszak volt a 20. században 1918-20, 1946-48, 1957-58, 1968-1969 és 1977-78 (Yeung, 2006). És valójában a fokozott napfolttevékenység időszakában vagyunk jelenleg is. A napfolttevékenység és a pandémiák (járványok) közti kapcsolatot sokféleképpen magyarázzák, azonban az egyik valószínű magyarázat az, hogy ilyenkor csökken a Földet ért UV sugárzás intenzitása.
Kik fertőződnek meg először?
Az influenza a teória szerint a D-vitamin bizonyos hiányában jelenik meg, ill. azok a személyek fognak elsősorban megfertőződni, akikben alacsony a járvány idején a D-vitamin szint. Mivel a hivatalos napi ajánlott adag arra is kevés, hogy télen szinten tartsa a nyáron megszerzett D-vitaminszintet, a lakosság gyakorlatilag a nyáron napozással megszerzett D-vitaminját éli fel az őszi téli hónapokban.
A vizsgálat eredményei
Adit Ginde és munkatársai 2009-es vizsgálatukban 18 883 személy vérben mért 25(OH)D, azaz a D-vitamin aktív formájának szintjét vetették össze a felső légúti megbetegedések előfordulásával. Eredményeik szerint egyértelműen fordított kapcsolat állt fenn a D-vitamin szint és a felső légúti megbetegedések közt. Minél alacsonyabb volt a D-vitamin szintje, annál gyakoribb volt a légúti megbetegedés. Az összefüggés asztmás egyéneknél még erősebb volt. A legalacsonyabb vérszintűeknek 55%-al gyakrabban volt légúti betegségük, mint a magas D-vitaminszintűeknek (Ginde és mtsi., 2009). Megjegyzendő, hogy a vizsgálatban az egészséges mértéknek a 30 ng/ml 25(OH)D szintet tekintették, de valójában az optimális szintet más kutatók a 70 ng/ml-ben határozzák meg. Egy másik vizsgálatban ugyancsak fordított összefüggést találtak indián gyerekek D-vitaminszintje és az alsó légúti megbetegedések előfordulása között (Wayse és mtsi., 2004).
Melissa Li-Ng és John Aloia egy vizsgálatuk melléktermékeként figyeltek fel arra, hogy a csontritkulásra napi 800 NE D-vitamint szedő nők körében jelentősen lecsökkent. A 2000 NE-t szedő nők körében pedig gyakorlatilag megszűntek a fertőző légúti, így az influenzás megbetegedések is (Aloia és Li-Ng, 2007).
Cannell a szakirodalmi és személyes tapasztalatai alapján influenza járványban felnőtteknek napi 5000 NE-t, gyerekeknek 13 testsúly kilogrammonként 1000 NE D-vitamint pótlást javasol. A D-vitamin általános védelmet jelenthet az influenza és influenzaszerű megbetegedésekkel szemben.
forrás: Szendi Gábor: Teóriák és gondolatok az influenzáról – 2010-ben a Természetgyógyász magazinnak írt cikkéből -részlet
