Vitaminpótlás télen, nyáron

Van egy elképzelés, ami olyan mélyen ül az emberek tudatában, hogy egy egész iparágat képes apátiába süllyeszteni minden nyáron.

Arra, hogy hogyan is terjedt el, már senki sem emlékszik. Nem csak a hétköznapi emberek, de néhány esetben a magukat szakembernek tartók is meggyőződéssel skandálják, hogy a tél elmúltával nem szükséges vitaminokat, ásványi-anyagokat vagy egyéb étrend-kiegészítőket fogyasztani, mert az étrend nyáron mindent tartalmaz, amit télen nem.

Pár dolgot összeszedtünk ezzel kapcsolatban, amit célszerű megfontolni:

1. Ugyanazt esszük télen-nyáron

Mára a globalizálódott kereskedelem és a fejlődő tartósítóipar hatására alig van különbség a téli illetve a nyári étrendünk között. Az, hogy minden háztartásban van fagyasztószekrény és a boltok is árulnak nyáron narancsot, télen spenótot, kiegyensúlyozottabbá tette a tápanyag ellátottságunkat. Bár laboratóriumi tapasztalataink szerint mutat némi ingadozást a szervezet vitamin ellátottsága az év során, de ez szinte elhanyagolható az esetek nagyobb részében. A vér D-vitamin szintje télen csökken, de ez azért van, mert még annyit sem töltünk a napon, mint nyáron.

Míg mondjuk 100 évvel ezelőtt az emberek tél végére már jobbára éheztek, ma ha februárban bemegyünk a McDonalds-ba hajszálra pontosan ugyanazt a menüt kapjuk meg, mint augusztusban.

Az egyre népszerűbb ételkiszállító cégek étlapja mit sem változik az évszakokkal. A brokkoli januárban is annyiba kerül, mint akkor, amikor szezonja van.

Márpedig ha ugyanazt esszük télen-nyáron, akkor ugyanannyi vitaminhoz és ásványi-anyaghoz jutunk belőle, függetlenül az évszakok változásától.

2. Kiegyensúlyozottan alacsony vitaminszint

Bár minden gyógyszereladásból élő média azt skandálja, hogy a kiegyensúlyozott étrend tartalmaz mindent, amire az embernek szüksége van, ez a kijelentés több sebből vérzik.

Egyrészt a kiegyensúlyozott étrend egy vágyálom a legtöbb magyar számára. Hiszen még csak meghatározva sincs, hogy mi lenne a “kiegyensúlyozott”. Szakemberek vitatkoznak arról, hogy a kiegyensúlyozott alapja vajon a gabonatermék vagy a zöldség. Egyesek szerint a zsír.

Nekünk van elképzelésünk arról, hogy mi lenne a kiegyensúlyozott, de azt a népesség zöme nem tudná megfizetni, ráadásul hagyományokat és kulturális beidegződéseket sértene és emiatt igen kevesen követnék.

Sokkal becsületesebb lenne, ha a táplálkozástudományi szervezetek nem a “kiegyensúlyozottnak” nevezett ideából indulnának ki amikor lebeszélik az embereket a vitaminok fogyasztásáról, hanem az általánosan elfogadott és fogyasztott minőségekből és mennyiségekből, összevetve a környezeti terhelés miatt megnövekedett mikrotápanyag igényekkel. Ebben az esetben kénytelenek lennének megváltoztatni a véleményüket, ami vélemény és nélkülöz minden épeszű, méréseken alapuló eredményt.

3. Szubklinikai vitaminhiány = krónikus betegségek

Ha valakitől megvonunk egy bizonyos vitamint, akkor hamar kialakul nála a klinikai vitaminhiány. A hamar azt jelenti, hogy pár hét vagy hónap alatt. Ezt minden szakember, orvos ismeri. Le van írva a tankönyvekben. Ez a klinikai vitaminhiány.

De mi van abban a sokkal gyakoribb esetben, amikor valakitől nem vonunk meg teljes mértékben egy vitamint, csak a szükséges és optimális mennyiség felét kapja folyamatosan? Ekkor alakul ki az úgynevezett szubklinikai vitaminhiány. Az illető csak egy kicsit beteg, de sokáig szenved.

Az elmúlt évtizedek orvosi kutatásai kimutatták, hogy olyan krónikus bajok, mint a szív- és érrendszeri zavarok, az erek rugalmasságának elvesztése, a cukorbetegség, az időskori elbutulás, az elhízás, a szövetek idő előtti elöregedése, pszichológia tünetek, és a leggyakoribb rákos elfajulások és a gyulladásos betegségek, beleértve az ízületek bajait is, mind kapcsolatba hozhatók az egyes vitaminok elégtelen fogyasztásával. Erre viszonylag könnyű volt rájönni, mivel amikor elkezdték a hiányzó tápanyagot nagyobb mennyiségben adagolni, a tünetek enyhültek, majd megszűntek.

Ma például hazánkban 100 emberből mindössze hatnak a vérében van a kívánatos mennyiségben D-vitamin és sajnos hasonló arány mondható el bármelyik létfontosságú mikro-tápanyagról.