Megnövelt hemoglobinszint?

Az orálisan adagolt liposzómás vas segítségével növelhető a hemoglobinszint a krónikus vesebetegek esetében. A vashiány az anémia leggyakoribb oka a nem dializált krónikus vesebetegségben szenvedők körében (ND-CKD). Ellentmondásos azonban ezen betegek optimális vaspótlásának módja.

A liposzómás vas egy új generációs orális vaspótlási módszer, magas gasztrointesztinális (=gyomor, bélrendszeri) felszívódással, jobb biológiai hasznosulással, és az orális vaspótlás ismert mellékhatásai tekintetében alacsonyabb előfordulási gyakorisággal. Úgy tűnik, hogy ez ígéretes, új stratégia az orális vaspótlásra.

Liposzómás vagy intravénás?

Olasz orvosok átfogó vizsgálatot végeztek annak megállapítására, hogy a liposzómás vas összehasonlítva az intravénás (iv.) vassal, milyen mértékben javítja a vérszegény ND-CKD betegek állapotát.

Az Európai Nefrológiai Társaság és Transzplantációs Szövetség (ERA-EDTA) 51. Kongresszusán bemutatott tanulmány szerint az orálisan adagolt liposzómás vas hatására növekedett a hemoglobinszint a vashiányos vérszegénységben szenvedő, nem dialízisre szoruló krónikus vesebetegeknél 3 hónapos kezelés hatására.

Dr. Bianca Visciano (Department of Nephrology, II. Federico Egyetem, Nápoly, Olaszország) megjegyezte, hogy a vas adagolásának optimális módja ellentmondásos a nem dializált idült vesebetegek esetében. A szerzők szerint

 „…bár az orális vas olcsóbb, könnyebben adagolható, és talán biztonságosabb is, mint az intravénás vasadagolás, azonban kompromisszumhoz vezetnek a gyakori gyomor- és bélrendszeri mellékhatások, és az alacsony arányú felszívódás.”

A liposzómába csomagolt vas lehet a módja annak, hogy orális adagolás esetén csökkentsük a gyomor- és bélrendszeri mellékhatásokat, és megnöveljük a vas biohasznosulását.

Mit mutatnak a vizsgálatok a hemoglobinszint alakulásáról?

A tanulmányban a liposzómás vasat (vas-pirofoszfát, foszfolipidmembrán, aszkorbinsav) hasonlították össze az intravénás vaskezeléssel. A vizsgálatban 99 idült vesebeteg (stádium: 3-5) vett részt, akik nem voltak dialízis kezelés alatt. A vizsgálatba kerülés kritériuma volt, hogy a betegek glomerulus filtrációs rátája (eGFR), – aminek a mérésével a vesék állapotára lehet következtetni – kisebb legyen, mint 60 ml/perc/1,73m2. Továbbá abszolút, vagy funkcionális vashiányból származó anémiájuk legyen. Azok esetében, akiknél eritopoetin-stimuláló szereket (ESA) alkalmaztak, a dózist stabilizálni kellett legalább 3 hónappal a vizsgálat elkezdése előtt. Az orális liposzómás vas adagolásának (n=66) futamideje 3 hónap volt, az intravénás vas alkalmazásának (n=33) mérése 2 hónapig tartott, majd egy hónapon át követték a vizsgált betegek hemoglobinszintjét.

Az elsődlegesen vizsgált adat a hemoglobinérték változása volt a kiindulási értékhez képest. Az orális vasat kapó csoportban a kiinduló hemoglobinszint (átlag ± SD) 10,8 ± 0,57 g/dl volt, míg az intravénás vasat kapó csoportnál 10,7 ± 0,77 g/dl volt (p = 0,82 a két csoport között). A betegeket az adagolást követő egy hónapon át továbbra is figyelemmel kísérték.

Az eredmények szerint az intravénás kezelési csoportnál a hemoglobinszint szignifikáns növekedést mutatott a kiindulási szinthez képest az első hónapban (0,6 ± 0,91 g/dl), a második hónapban (0,89 ± 1,09 g/dl), a harmadik hónapban (0,92 ± 1,0 g/dl), és a negyedik hónapban is (0,93 ± 0,94 g/dl).

Az orális liposzómás vassal kezelt csoportban szintén növekvő hemoglobin koncentráció volt mérhető az 1., 2., és 3. hónapokban, de jelentős változást a kiindulási értékhez képest a 3. hónapban mértek (0,6 ± 0,67 g/dl).

Az intravénás adagolással szemben a negyedik hónapban a hemoglobinszint csökkent, miután az orális vas adagolását abbahagyták.

Összehasonlítva a két csoportot, a hemoglobinszint a vizsgálat minden pontjában magasabb volt az intravénás csoportnál, mint az orális vassal kezelteknél. A különbség a csoportok között a kiindulási értékhez képest jelentős volt az első hónapban (p <0,003), a második hónapban (p <0,027), és a negyedik hónapban (p <0,0001).

Kevesebb mellékhatás a liposzómás vassal kezelt csoportnál

A biztonság tekintetében az intravénásan adagolt vas alkalmazásakor a leggyakoribb mellékhatásként fejfájás (18%) és alacsony vérnyomás (12%) jelentkezett a betegeknél. Míg az orális liposzómás vassal kezelt csoportnál nem számoltak be mellékhatásról.

„A liposzómás vas jól tolerálható, és úgy lehet tekinteni rá, mint az intravénás vasadagolás alternatívájára vashiányos ND-CKD betegek kezelésében” – vonta le a következtetést Dr. Visciano.

Demecs István, természetgyógyász

FORRÁS: NEPHROLOGY DIALYSIS TRANSPLANTATION DOI: 10.1093/NDT/GFU357