Az alacsony K-vitaminszint hatással lehet a tüdő egészségére?

A tüdő alapvető fontosságú a szervezet túlélése szempontjából, és számos tényező befolyásolhatja működési képességét. Egy nemrégiben végzett vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az alacsonyabb K-vitaminszinttel rendelkező embereknél nagyobb lehet a kockázata a tüdőfunkció csökkenésének, és nagyobb valószínűséggel számolhatnak be a légzést befolyásoló állapotokról. A K-vitaminszint növelhető több K-vitaminban gazdag élelmiszer – például leveles zöldségek és marhamáj – fogyasztásával, valamint étrend-kiegészítő fogyasztásával egyaránt.

Egy nemrégiben készült tanulmány során azt vizsgálták, hogy a szervezet K-vitamin szintje hogyan befolyásolhatja a tüdőfunkciót, és úgy látták, hogy az alacsony szint negatívan befolyásolhatja a légzőszervek egészségét, növelve a tüdőbetegségek kialakulásának kockázatát.

A tanulmányhoz a kutatók egy meghatározott biomarker (jelzőanyag) szintjét vizsgálták a K-vitamin szintjének indikátoraként.

Az alacsonyabb K-vitaminszinttel rendelkező résztvevőknél nagyobb volt a kockázata a rosszabb tüdőfunkciós méréseknek. Náluk a krónikus obstruktív tüdőbetegség, vagyis a részleges vagy teljes elzáródás a légutakban, az asztma és a sípoló légzés kockázata is magasabb volt.

Hogyan hat a K-vitaminszint a tüdőre?

A K-vitamin egyik elsődleges funkciója a megfelelő véralvadás elősegítése a szervezetben. A kutatók ebben a tanulmányban azonban alaposabban meg akarták vizsgálni, hogyan befolyásolja a K-vitamin a tüdőfunkciót.

A tanulmányba valamivel több, mint 4000 résztvevőt vontak be.

A szervezet K-vitaminszint vizsgálatához közvetett módszert alkalmaztak.

Egy speciális fehérje segíthet megállítani a tüdőszövetek meszesedését. Ez a fehérje a K-vitaminra támaszkodik az aktiváláshoz. Ennek a fehérjének az inaktív formája a K-vitaminszint mutatója. Magasabb szintje a szervezet plazmájában alacsonyabb K-vitaminszintet jelez.

A vizsgálat megállapította, hogy az alacsonyabb K-vitaminszint összefügg a rosszabb tüdőfunkcióval, két tüdőfunkciós mérés: az erőltetett vitálkapacitás, vagyis az a térfogatmennyiség, ami a maximális levegőmennyiség belégzése után a maximális sebességű kilégzés első másodpercében elhagyja a légutakat, valamint az erőltetett kilégzési térfogat alapján. A kutatók nem találtak összefüggést a K-vitaminszint és a légáramlási elzáródás között.

Azt is megállapították, hogy az alacsonyabb K-vitaminszint a krónikus obstruktív tüdőbetegség, az asztma és a sípoló légzés megnövekedett kockázatával járt együtt.

A kutatás rávilágít arra, hogy a K-vitamin hogyan befolyásolhatja a tüdőfunkciót, és hogy az alacsony szint hozzájárulhat bizonyos légzési problémák kialakulásához.

A tanulmány szerzője, Dr. Torkil Jespersen kifejtette a kutatás néhány fontos elemét:

„A közelmúltban megnőtt az érdeklődés a K-vitamin iránt a véralvadásban betöltött szerepén túlmenően is. Eddig kevés tanulmány foglalkozott a K-vitaminnal és a tüdőbetegségekkel, és ezek többsége csupán kisebb betegcsoportokra összpontosított. Szerettük volna a témát egy nagyobb általános populációban feltárni, mivel ennek nagy jelentősége lehet az étrendre és a vitaminpótlásra vonatkozó ajánlások szempontjából mind a tüdőbetegek csoportjaiban, mind a szélesebb nyilvánosság számára.”

„A tanulmány megállapította, hogy az alacsonyabb K-vitaminszinttel rendelkező résztvevőknek rosszabb volt a tüdőfunkciójuk, és gyakrabban számoltak be asztmáról vagy krónikus obstruktív tüdőbetegségről.” – folytatta Dr. Torkil Jespersen

A vizsgálat korlátai és a további kutatás

Ennek a kutatásnak voltak bizonyos korlátai. Először is, nem tudtuk bizonyítani, hogy az alacsony K-vitaminszint bizonyos tüdőbetegségeket okozna vagy tüdőfunkcióromlást segítene elő.

A kutatók nem rendelkeztek információkkal a résztvevők étrendi beviteléről vagy a K-vitamin pótlólagos beviteléről. Volt egy bizonyos szintű válaszmegtagadás és alacsony volt a részvétel, ami befolyásolhatta a vizsgálat eredményeit.

Voltak hiányzó adataik, például csak 3169 résztvevő tüdőfunkció-mérése volt meg a 4000-ből. Emellett csak egy országból, Dániából és egy területről, Nagy-Koppenhága nyugati részéről vettek részt a vizsgálatban, és a résztvevők többsége kaukázusi volt. A jövőbeni tanulmányok nagyobb sokszínűséget is tartalmazhatnak.

A tanulmány a konkrét légzési problémák önbevallását is vizsgálta, és az önbevallás nem mindig tükrözi pontosan valakinek az egészségi állapotát.

Rick Miller, a londoni King Edward VII. kórház dietetikusa és a Miller & Everton – egy vezető férfi egészségügyi, testösszetétel és teljesítmény szolgálat társigazgatója megjegyezte, hogy egy ilyen keresztmetszeti vizsgálatból, mint a mostani, csak korlátozott mennyiségű információt nyerhetünk.

Kifejtette, hogy „ebből a tanulmányból nem tudunk közvetlen ok-okozati összefüggéseket levonni a K-vitamin és a tüdőbetegség között, de újabb okot emel ki arra, hogy a lakosságnak jobban oda kell figyelnie arra, hogy ezt és más, az általános egészségre széleskörűen ható, létfontosságú mikrotápanyagokat is jobban be tudjon szerezni az étrendjéből”.

A további kutatások hosszú távú adatgyűjtést is magukban foglalhatnának. Dr. Jespersen kifejtette a további kutatás lehetséges területeit:

„Ez a tanulmány rámutat arra, hogy szükség van kiterjedtebb vizsgálatokra azzal kapcsolatban, hogy a tüdőbetegek csoportjai és az általános lakosság számára hasznos lehet-e a K-vitamin-kiegészítők szedése.”

„A jövőbeli vizsgálatoknak előre tekintőnek kell lenniük, ami azt jelenti, hogy a K-vitamin-státuszt és a tüdőfunkciót az egyéneknél bizonyos ideig követni fogják. A vizsgálatoknak az étrend-kiegészítők tüdőbetegségre gyakorolt hatására is összpontosítaniuk kell. A cikk szerzői jelenleg egy hosszú távú, randomizált, placebo-kontrollált vizsgálatot végeznek pontosan ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban” – tette hozzá.

Hogyan emelhető a K-vitaminszint az étrend segítségével?

Ez a tanulmány a K-vitamin fontosságával és a szervezetben betöltött szerepével kapcsolatos kutatásokat egészíti ki. Miller egy kicsit többet is elmondott a K-vitaminról:

„A K-vitamin egy zsírban oldódó vitamin, amelynek három formája van: K1-, K2- és K3-vitamin. A szervezetünk a K-vitamint a vérlemezkék alvadását (véralvadást) segítő fehérjék képződéséhez és csontjaink szerkezetének támogatásához használja. A K-vitamin azonban számos testfunkcióban részt vesz, kezdve a normális vérnyomás támogatásától, a kognitív egészség megőrzésén át az inzulinrezisztencia megelőzéséig és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának csökkentéséig”.

A K-vitamin számos élelmiszerben könnyen hozzáférhető. Valamint fogyaszthatunk K-vitamin-kiegészítőket is annak érdekében, hogy elegendő K-vitamint juttassunk a szervezetünkbe. Néhány kulcsfontosságú K-vitamin-forrás a kelkáposzta, a brokkoli és a szójaolaj.

„Mivel a K-vitamin az élelmiszerek széles skáláján megtalálható, könnyedén pótolható teljes értékű táplálékokkal. Az állati eredetű élelmiszerekből származó K2-vitamin előnyösebb, mivel úgy tűnik, hogy közvetlenebb hatással van a kalciumszint szabályozására, és hosszabb ideig van jelen a keringésben, ezért ideális esetben ezt hangsúlyozom a betegeknél”.

„Nagyszerű K-vitamin forrás lehet még a marhamáj, a sajt és a tojás. Ha valaki nem eszik állati eredetű ételeket, az erjesztett szójabab (natto) tartalmaz K2-t, míg a spárga, a borsó, a petrezselyem, a lencse és néhány gyümölcs, például a szőlő, a málna és az áfonya szintén tartalmaz K1-et” – magyarázta Rick Miller, dietetikus.

Forrás: www.medicalnewstoday.com