A Panax ginsenget (más néven ázsiai, kínai vagy koreai ginzenget) már évezredek óta használja a kínai orvoslás az emberi élet meghosszabbítására, illetve minőségének javítására. A növény gyógyhatású része az igen lassan fejlődő gyökér. Sokszor négy-hat évet is várni kell a begyűjtésére, mire a gyökér .
A glükozamin testünk természetes alkotóeleme, viszonylag nagy koncentrációban van jelen az ízületekben és az azt körülvevő szövetekben, a porcszövetben. Sikeres alkalmazható tápanyag a hát és a nyak ízületi fájdalmainak csökkentésére. Ficamok gyógyításának gyorsítására, illetve az ízületek erősítésére, amellyel a jövőbeni sérülések veszélye csökkenthető. A .
(Passiflora incarnata L): Észak-Amerikában, Mexikóban, Dél-Amerikában őshonos növény, több, mint 400 különböző fajtája ismert. Gyümölcséből maracuja néven készítenek gyümölcslevet, orvosi célokra virágait és föld feletti részeinek kivonatát hasznosítják. Már a XVI. századi feljegyzések is tanúsítják fájdalomcsillapító, nyugtató hatását, de égési sérülések, bőrgyulladások kezelésére, gyulladáscsökkentésre .
(Citrullus lanatus): valószínűleg a trópusi Afrikából származó, de sokfelé termesztett növény. Alakja általában gömbölyű vagy ovális, színe zöld, némelyik fajtánál csíkos. A gyümölcshús piros, ritkábban sárga, víztartalma elérheti akár a 90-95%-ot is. Gazdag A-vitaminban, káliumban, folsavban, likopinban (antioxidáns) és vasban, de kevés foszfort és .
(Paullinia cupana): az Amazonas esőerdeiben őshonos örökzöld kúszónövény, nagyobb mennyiségben Brazíliában termesztik. Jelentős mennyiségű guaranint (a koffeinnel közel azonos aktív hatóanyag) tartalmaz. Az őslakosok hosszú ideje használják étvágycsökkentőként, fáradtság és a hasmenés ellen. Az energiaszint fokozására napjainkban is alkalmazzák. Stimulálja a központi idegrendszert, ill. .
(Taraxacum officinale): kora tavasszal nyíló, ősszel másodvirágzó, mindenfelé igen elterjedt évelő növény. Egyes vidékeken kutyatejnek nevezik, ami helytelen, ugyanis a farkas kutyatejjel (Euphorbia cyparissias) keverik össze, ami egy mérgező, tejelő növény. Inulint, keserűanyagot, viaszt, cukrot, cseranyagot, illóolajat, kolint, szaponint, B2- és C-vitamint, valamint jelentős .
(Zingiber officinale): a tropikus Ázsiában honos (főleg Nyugat-Indiában), de DélÁzsiában, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában is termesztett növény. Már az ősi szanszkrit és kínai írások is említették, Európába a XV-XVI. században jutott el. Elsősorban fűszerként ismert (a távol-keleti konyha alapfűszere), szaga aromás, íze csípős, kesernyés, üdítő, .